2014. április 28., hétfő

Szeresd az édesanyádat


Nedeczky György: Szeresd az édesanyádat!

Ő az, aki halkan bölcsőd fölé hajolt,
Ő az aki néked altatódalt dúdolt.

Megmosdat, megfürdet, megfésülget szépen,
Tündér mesét mesél lágy téli estéken.

Amikor beteg vagy ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi aggódás, gond lángol.

Ő az, aki mindig imádkozik érted,
Nincs, ó nincs határa nagy szeretetének.

Tele van a lelke érted égő fénnyel,
Ne bántsd őt soha meg engedetlenséggel.

Legyenek selymesek hozzája szavaid,
Törüld le könnyeit, enyhítsd a gondjait.

Simogasd homlokát, ha szomorú, fáradt,
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat.


Arthur John Elsley munkája



2014. április 27., vasárnap

Köszönöm, hogy teremtettél


Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát.





2014. április 26., szombat

A mi édesanyánk

A mi édesanyánk

A mi édesanyánk drága szent egy asszony
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte
A gondot, a sok bajt végtől végig élte.

A mi édesanyánk drága szent egy asszony,
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.

Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,
Tudunk-e valaha hálásak is lenni,
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,
Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,
Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,
Ezért szent a mi édesanyánk.