Nedeczky György: Szeresd az édesanyádat!
Ő az, aki halkan bölcsőd fölé hajolt,
Ő az aki néked altatódalt dúdolt.
Megmosdat, megfürdet, megfésülget szépen,
Tündér mesét mesél lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig imádkozik érted,
Nincs, ó nincs határa nagy szeretetének.
Tele van a lelke érted égő fénnyel,
Ne bántsd őt soha meg engedetlenséggel.
Legyenek selymesek hozzája szavaid,
Törüld le könnyeit, enyhítsd a gondjait.
Simogasd homlokát, ha szomorú, fáradt,
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat.
 |
| Arthur John Elsley munkája |
